Oldalszám: 448
Kiadás éve: 2016
Eredeti cím: -
Fordította: -
Értékelés: 4
Fülszöveg:
Bexi és Nagy Márk története sosem volt egyszerű. Az, hogy Márk leütötte Beki exét egy tévéműsor kellős közepén, nem sokat segített a kapcsolatukon, sőt. Vajon lehet újra Berk, esetleg Márxi, vagy a Fogd be Aszád tagjai újabb vicces párneveken törhetik a fejüket? És hogyan fog hatni mindez Körte, Evelin és Aszádék, Anti és a trágár csellista jól összeszokott csapatára? Van helye köztük újabb embereknek is, vagy végleg széthull a társaságuk?
SPOILERT TARTALMAZ!
Értékelés:
Úgy érzem, hogy ez a kötet a Bexi-sorozat mélypontja. Az eddig részeket szívesen vettem a kezembe és faltam az oldalakat az elejétől fogva, viszont a Nélküledet csak a közepe felé kezdtem el élvezni.
Ennek talán az az oka, hogy ez egész könyv Bexi hisztijével kezdődik, ugyanis a csillagvirág azon van fennakadva, hogy Márk nem azután húzott be Gerinek miután elkezdte énekelni a Késtélt, hanem akkor, mikor a srác kacsintott egyet. Már itt sikerült kiakasztania, mert komolyan, szerintem ez olyan szinten mindegy, ez csak belemagyarázásnak tűnt. Különben az kb. az első 50 oldal hisztivel telik és nem igazán történik semmi, ezért sem vettem szívesen a kezembe az elején a könyvet.
Ennek talán az az oka, hogy ez egész könyv Bexi hisztijével kezdődik, ugyanis a csillagvirág azon van fennakadva, hogy Márk nem azután húzott be Gerinek miután elkezdte énekelni a Késtélt, hanem akkor, mikor a srác kacsintott egyet. Már itt sikerült kiakasztania, mert komolyan, szerintem ez olyan szinten mindegy, ez csak belemagyarázásnak tűnt. Különben az kb. az első 50 oldal hisztivel telik és nem igazán történik semmi, ezért sem vettem szívesen a kezembe az elején a könyvet.
De aztán jön a fordulópont, megjelenik az egyetlen és utánozhatatlan Nagy Márk, aki megint fenekestül felforgat mindent. Ebben a kötetben engem kifejezetten irritált néhol a srác azzal, hogy mindig odament tönkre tenni Bexi randiját. Azért ennyire nem kellett volna féltékenykedni, ezzel inkább magát járatta le.
Most Anti viselkedése sem tetszett, annál a barátságnapnál vagy minél szerintem nagyon gyerekes és naiv volt. Viszont Daniellát most igazán megkedveltem, mert megmutatta, hogy van egy kedves, lelkizős oldala is.
Egyébként nem tudom másnak is feltűnt-e, de vannak dolgok, amik többször le vannak írva a könyvben. Például egyszer említik, hogy milyen vicces, amikor valaki találkozik Daniellával, mert az arca alapján egy kedves, aranyos lánynak látszik, viszont, amikor megszólal mindenki meglepődik. Ugyanez le van írva más szavakkal kb. 10-20 oldallal később. És nem csak ez, többször is előfordult ilyesmi.
Ennek a könyvnek is van egy "dala" és megmosolyogtató azt látni, mikor a klipje alatt el van lepve a kommentszekció ilyenekkel:
A karakterek közül Körtét sem teljesen értettem. Teljesen elhagyta magát csak azért, mert Aszádék elköltöztek, nincsenek programjai, csak egy kutyája meg egy meditációs színezője. Komolyan, már szánalomra méltó, ahogy ezt emlegetik. Nem értem mi lett vele, oké, megértem, hogy nehéz feldolgozni, hogy "kirepültek" a srácok, de azért szerintem kicsit el volt túlozva a helyzet.
És tudom, hogy többen nem bírják Tomit, de azért hadd szóljak az ő érdekében is pár szót. Bexi tényleg idegesítő volt, mikor mindig azt mondta, hogy csak a munka meg a közös kiadó miatt találkozik annyit Nagy Márkkal, holott ez nem igaz, mint erre Tomi is rávilágított. Bár azért a fiú sem egy angyal, ez a versengése szörnyen gyerekes volt Márkkal.
És tudom, hogy többen nem bírják Tomit, de azért hadd szóljak az ő érdekében is pár szót. Bexi tényleg idegesítő volt, mikor mindig azt mondta, hogy csak a munka meg a közös kiadó miatt találkozik annyit Nagy Márkkal, holott ez nem igaz, mint erre Tomi is rávilágított. Bár azért a fiú sem egy angyal, ez a versengése szörnyen gyerekes volt Márkkal.
Összességében szerintem ez a kötet gyengébben sikerült, mint a többi, mert az egész könyvben egy fontosabb esemény van csak, ami köré épül a cselekmény, ezért nagy része Bexi és Márk szenvedéséről szól. Persze ennek is függővége, de ez szerintem senki számára sem meglepő. Engem tulajdonképpen az idegesít, hogy szerintem Leiner Laura kezd rájönni, hogy lassan mindenki átlátja, hogy az összes könyve egy sémára épül, (lásd: 8 tipikus LL karakter) ezért a sikerét próbálja bebiztosítani a függővégekkel. Az a szomorú, hogy az írónő nem fogja észrevenni, hogy mennyire unjuk már ezeket, mert mindig lesznek olyanok, akik ha törik, ha szakad, megveszik a könyveit, tehát amíg tulajdonképpen nincs veszteség a regények eladását illetően, addig nem fog kapcsolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése