Sziasztok!
A mai bejegyzés témája a legviccesebb és legkínosabb történeteim, mint a címből is kiderült. Sokat gondolkoztam rajtuk és ha jobban belegondolok, ezek inkább viccesek, mint kínosak. Remélem tetszeni fognak nektek. A felsorolást a harmadikkal kezdem és a végére hagyom a szerintem legjobbat.
3. Ekkor égettük le magunkat a tanár szemében, avagy HSM-dal éneklése óra után
Ez az eset még akkor történt, amikor megkaptuk a suli egyik legszigorúbb tanárát IT-oktatónak. Ezt az órát az informatikateremben tartották, így oda mindig csak az órai cuccunkat kellett átvinni, a többit a termünkben hagyhattuk. Egyszer kicsengetés után visszamentünk összepakolni a holmijainkat és az egyik osztálytársam elkezdte énekelni a High School Musical-ből a pomponlányok dalát. Mi meg beszálltunk és azt vettük észre, hogy már az egész osztály énekel. Na, persze nálunk valahogy így hangzott a dal: "ááászéjmináááá". Erre bejött a tanár és csak annyit mondott, hogy már szokjunk le a gyerekes dolgokról.
2. És ekkor már végleg elástuk magunkat
Ez a sztori szintén a fent említett tanárral kapcsolatos. Már az informatikateremnél várakoztunk, mert ő még nem volt ott, valaki pedig kitalálta, hogy lessük meg mikor jön. Na mármost ezt eléggé feltűnően csináltuk, rohangálhattunk, mint a mérgezett egerek. Mikor a tanár megérkezett és hallotta, hogy kiabáljuk egymásnak, hogy "jön!", csak annyit mondott, hogy "nem jön, már itt is van!", valamint megkért, hogy máskor nem állítsunk "előőrsöket".
1. Az iskolakör
Azt már szerint jobb, ha az elején tisztázzuk, hogy a tesi nem a kedvencem és a futás sem. Nálunk szokásos feladat, hogy körbefutjuk az iskolát, amit minden diák szeret, ugyanis megvannak azok a helyek, ahol tudjuk, hogy takarásban vagyunk, tehát nem látják a tanárok, hogy sétálunk.
Én általában két évfolyamtársammal szoktam futni (akikkel szinte mindig utolsók vagyunk), de ennél az esetnél csak az egyikük volt ott. Elég lazára vettük figurát, mert ha jól emlékszem, nem is jegyre ment még a dolog, bár ha arra is ment volna, akkor sem nagyon izgatott volna minket. Jobbára csak sétálgattunk, ott ahol láttak bennünket azon a 50-100 méteren begyorsítottunk, szóval kényelmesen elvoltunk. A meglepetés akkor ért bennünket, amikor beértünk a célhoz, ám már a se a tanárok, se az osztálytársaink nem voltak ott, mindenki bement, minket meg kint felejtettek.
Én általában két évfolyamtársammal szoktam futni (akikkel szinte mindig utolsók vagyunk), de ennél az esetnél csak az egyikük volt ott. Elég lazára vettük figurát, mert ha jól emlékszem, nem is jegyre ment még a dolog, bár ha arra is ment volna, akkor sem nagyon izgatott volna minket. Jobbára csak sétálgattunk, ott ahol láttak bennünket azon a 50-100 méteren begyorsítottunk, szóval kényelmesen elvoltunk. A meglepetés akkor ért bennünket, amikor beértünk a célhoz, ám már a se a tanárok, se az osztálytársaink nem voltak ott, mindenki bement, minket meg kint felejtettek.
 |
| forrás |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése