Oldalszám: 548
Kiadás éve: 2012
Eredeti cím: Cirkeln
Fordította: Péteri Vanda
Értékelés: 5*
Fülszöveg:
Boszorkányok pedig vannak
Engelsfors apró, festői kis város Svédországban. Az itteni középiskola elsősei között van hat lány, akik különböznek a többiektől. Semmi közös nincs bennük, csupán az, hogy mindegyikükben természetfeletti erő lakozik.
Épp hogy elkezdődött a tanév, amikor egy halott fiút találnak az iskola egyik mosdójában. Mindenki öngyilkosságra gyanakszik, kivéve a hat lányt. Egyedül ők sejtik az igazságot. Egyik éjjel, amikor a hold kísérteties vörös színre festi az eget, a lányok találkoznak a parkban. Maguk sem értik, mi vezette őket oda, csak azt tudják, szükségük van egymásra. Boszorkányok lettek. Egy ősi prófécia szerint kiválasztottak.
A rejtélyes gyilkosság óta a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Pedig fogytán az idő, mert valami vadászik rájuk, és ha nem találják meg, nem pusztítják el az ismeretlent, akkor ők halnak meg…
Kiállhatatlan szülők, iskolai gondok, barátság, szerelem, varázslat és halál tölti be az ifjúsági Engelsfors trilógia első kötetének lapjait.
A fiatal svéd szerzőpáros első közös könyve hihetetlen sikert aratott, és már huszonegy nyelven olvasható.
Épp hogy elkezdődött a tanév, amikor egy halott fiút találnak az iskola egyik mosdójában. Mindenki öngyilkosságra gyanakszik, kivéve a hat lányt. Egyedül ők sejtik az igazságot. Egyik éjjel, amikor a hold kísérteties vörös színre festi az eget, a lányok találkoznak a parkban. Maguk sem értik, mi vezette őket oda, csak azt tudják, szükségük van egymásra. Boszorkányok lettek. Egy ősi prófécia szerint kiválasztottak.
A rejtélyes gyilkosság óta a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Pedig fogytán az idő, mert valami vadászik rájuk, és ha nem találják meg, nem pusztítják el az ismeretlent, akkor ők halnak meg…
Kiállhatatlan szülők, iskolai gondok, barátság, szerelem, varázslat és halál tölti be az ifjúsági Engelsfors trilógia első kötetének lapjait.
A fiatal svéd szerzőpáros első közös könyve hihetetlen sikert aratott, és már huszonegy nyelven olvasható.
Értékelés:
Az Engelsfors-trilógiát már rég kinéztem magamnak. Izgalmasan hangzott a fülszövege, eredetinek tűnt, nem egy újabb amerikai klisének. Nem is kellett csalódnom.
Az első 100 oldalnál még ezt éreztem. Akkor még nem éreztem rá ennek a könyvnek az ízére. Kusza volt, a 6 lány személye sem volt teljesen tiszta. Ám miután beleszoktam ebbe történetvezetésbe minden élvezhető lett. A cselekmény tulajdonképpen váltott szemszögből olvasható, de nem úgy, hogy a fejezet elejére ki van írva, hogy például ANNE, innen tudjuk, hogy ő mesél, hanem egy-egy szituációban vagy egy esemény után váltás következik, így egy dolgot nem írnak le kétszer. Mindenkinek kellő szerep jutott a történetben, nem volt olyan, hogy 100 oldalig nem hallottunk Vanessa vagy Linnéa felől. Éppen, amikor már azt éreztem, hogy az írók megfeledkeztek egy lányról, akkor kapcsolódott be pont az illető a sztoriba. A Kör tagjai az iskolai sztereotípiák szerint vannak kialakítva, gondolom az írók ezzel még inkább csak "nehezíteni" akarták az együttműködést, a bizalmat a lányok között. Következzen egy kis jellemzés mindegyikükről:
Minoo Falk Karimi: Ő lenne tulajdonképpen a stréber a lányok közül. Minoo volt az egyik kedvencem, mert én úgy általánosságban bírom az eszes szereplőket a könyvekben. Ő a csapat agya, ez nagyon jól jött akkor, amikor információkat kellett kideríteni. Tisztán és logikusan gondolkodik.
Linnéa Wallin: Na ő az egyik zűrös múltú (és jelenű) a Kör boszorkányai közül. Bár egyáltalán nem hasonlítok rá, azért az igazgatónővel való kirohanásainál kicsit magamra ismertem. Tetszett, hogy viszonylag megértő volt Minoo-val, és a végére már nem volt olyan zord és rideg.
Vanessa Dahl: Ő is tipikusan az a zűrös kamaszlány, aki lázad, a pasija a helyi drogbáró és dacol a nevelőapja ellen. Talán ő volt az, akivel a legkevésbé tudtam azonosulni, de végül is pár helyzetben magamra ismertem benne, például azoknál a részeknél, amikor folyton kérdezősködött, miközben az igazgatónő magyarázott.
Rebecka Mohlin: Minoo után ő a második kedvencem. Rebecka egy nagyon szeretetteljes lány; törődik a testvéreivel, jóban van a szüleivel és a Gustaf-fal való szerelme is nagyon szép. Ő tényleg szerette volna, hogy a Kör összetartó legyen.
Ida Holmström: Ida lenne a gonosz lány. Nem tudom az íróknak pontosan mi volt vele a céljuk, de nekem nem sikerült megutálnom. Azt azért sajnálom, hogy neki tulajdonképpen nincs szemszöge, mert jó lett volna tudni mit miért csinált. Ettől függetlenül azért bírtam, bár tény, hogy voltak durva húzásai.
Anna-Karin Nieminen: Anna-Karin-nak a neve már az elején megtetszett. Lehet hülyeség, de általában én bírom azokat, akiknek szép a neve. A lúzer szerepét tölti be a könyvben. Először még szimpatikus volt, én is nagyon brutálisnak tartottam, amiket csináltak vele a suliban. Amikor megtörtént nála a változás tulajdonképpen megértettem őt. Jó, a végére már nagyon kezdett túlnőni rajta, de megbánta.
Ezenkívül még szerettem Nicolaust és Anna-Karin nagypapáját is.
Az elején nem tetszett, hogy mindenki komor hangvételben beszél a családjáról. Minoo-t a szülei nem engedték el egy stockholmi iskolába, Vanessának ellentétei voltak a nevelőapjával, Linnéának külön története van, Anna-Karin csonka családban él, stb. Ám ahogy haladunk előre, ezek már nem fontosak, vagy rendeződnek. Tudom, hogy nincsen tökéletes család, de még egy regényben sem találkoztam ilyen negatív hangvételű elbeszéléssel valakinek a szüleiről.
Az sem tetszett igazán, hogy túl sokszor beszélnek csúnyán, illetve voltak párszor 18+-os jelenetek, amik elég durvák, azt tekintve, hogy csak 15-16 éves lányokról beszélünk. Ennek ellenére azért szerettem a könyvet, ezeket a részeket rendszerint átlapoztam. De ez ne rettentsen el senkit; aki hozzám hasonlóan nem szereti az ilyeneket, az tegye azt, amit én.
Az írókról
Mats Strandberg és Sara B. Elfgren szimpatikusak nekem. Ide kattintva olvashattok egy velük készült interjút.
A könyvből egyébként film is készült. A színészek képeit azért nem szerettem volna beletenni a bejegyzésbe, mert egyrészt én nem így képzelem el őket, másrészt azt szeretném, hogy nektek is legyen egy fantáziátok által kitalált kinézetű Minoo vagy Linnéa.
De azért a film előzetesét megosztom, akit érdekel nézze meg.
Vanessa Dahl: Ő is tipikusan az a zűrös kamaszlány, aki lázad, a pasija a helyi drogbáró és dacol a nevelőapja ellen. Talán ő volt az, akivel a legkevésbé tudtam azonosulni, de végül is pár helyzetben magamra ismertem benne, például azoknál a részeknél, amikor folyton kérdezősködött, miközben az igazgatónő magyarázott.
Rebecka Mohlin: Minoo után ő a második kedvencem. Rebecka egy nagyon szeretetteljes lány; törődik a testvéreivel, jóban van a szüleivel és a Gustaf-fal való szerelme is nagyon szép. Ő tényleg szerette volna, hogy a Kör összetartó legyen.
Ida Holmström: Ida lenne a gonosz lány. Nem tudom az íróknak pontosan mi volt vele a céljuk, de nekem nem sikerült megutálnom. Azt azért sajnálom, hogy neki tulajdonképpen nincs szemszöge, mert jó lett volna tudni mit miért csinált. Ettől függetlenül azért bírtam, bár tény, hogy voltak durva húzásai.
Anna-Karin Nieminen: Anna-Karin-nak a neve már az elején megtetszett. Lehet hülyeség, de általában én bírom azokat, akiknek szép a neve. A lúzer szerepét tölti be a könyvben. Először még szimpatikus volt, én is nagyon brutálisnak tartottam, amiket csináltak vele a suliban. Amikor megtörtént nála a változás tulajdonképpen megértettem őt. Jó, a végére már nagyon kezdett túlnőni rajta, de megbánta.
Ezenkívül még szerettem Nicolaust és Anna-Karin nagypapáját is.
Az elején nem tetszett, hogy mindenki komor hangvételben beszél a családjáról. Minoo-t a szülei nem engedték el egy stockholmi iskolába, Vanessának ellentétei voltak a nevelőapjával, Linnéának külön története van, Anna-Karin csonka családban él, stb. Ám ahogy haladunk előre, ezek már nem fontosak, vagy rendeződnek. Tudom, hogy nincsen tökéletes család, de még egy regényben sem találkoztam ilyen negatív hangvételű elbeszéléssel valakinek a szüleiről.
Az sem tetszett igazán, hogy túl sokszor beszélnek csúnyán, illetve voltak párszor 18+-os jelenetek, amik elég durvák, azt tekintve, hogy csak 15-16 éves lányokról beszélünk. Ennek ellenére azért szerettem a könyvet, ezeket a részeket rendszerint átlapoztam. De ez ne rettentsen el senkit; aki hozzám hasonlóan nem szereti az ilyeneket, az tegye azt, amit én.
Az írókról
 |
| Az írópáros |
A könyvből egyébként film is készült. A színészek képeit azért nem szerettem volna beletenni a bejegyzésbe, mert egyrészt én nem így képzelem el őket, másrészt azt szeretném, hogy nektek is legyen egy fantáziátok által kitalált kinézetű Minoo vagy Linnéa.
Kiknek ajánlom?
Bárkinek 16 éven felül, mert hihetetlenül kidolgozott, izgalmas
történet. Ne ijesszen meg senkit, hogy több, mint 500 oldal, mert gyorsan lehet
haladni vele.
