2016. február 25., csütörtök

Kerstin Gier: Silber - Az álmok első könyve (Silber-trilógia 1.)

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 326
Kiadás éve: 2015
Eredeti cím: SilberDas erste Buch der Träume
Fordította: Szakál Gertrúd

Értékelés: 3

Fülszöveg:
Ez vajon tényleg lehetséges?
Liv Silber álmai az utóbbi időben meglehetősen félelmetessé váltak. Az egyik végképp nem hagyja nyugodni. Ebben az álomban egy temetőben járt éjjel, és szemtanúja volt, amint négy fiú komor hangulatú, mágikus rituálét hajt végre. Ezek a fiúk azonban nagyon is valós kapcsolatban állnak Livvel, hiszen Grayson és három barátja tényleg léteznek. Liv nemrég iratkozott be abba az iskolába, ahová ők is járnak. Tulajdonképpen egészen kedvesek. De ami igazán ijesztő – még az éjszakai temetőknél is sokkal ijesztőbb –, az az, hogy a fiúk olyan dolgokat tudnak Livről, amiket nappal soha nem ejtett ki a száján – álmában viszont igen.
Hogy miképpen, az tökéletes rejtély Liv számára, de egy jó kis rejtélynek Liv még soha nem tudott ellenállni…

SPOILERT TARTALMAZHAT!

Értékelés:
Az Időtlen szerelem-trilógia után nagy elvárásaim voltak a könyvvel kapcsolatban és a fülszöveg alapján nagyon jónak ígérkezett Kerstin Gier ezen munkája is. Ám el kell ismernem, hogy most csalódnom kellett.
Liv és családja (az anyja és a húga) meglehetősen sokat költözködnek, ám Londonban végre úgy érzik letelepednek, mivel édesanyja beleszeretett egy férfiba, akivel az Angliába költözés után pár hónappal össze is bútoroznak. Liv és húga, Mia egy tipikus angol elitsuliba kezdenek járni, aminek a rendszere először nem volt érthető, de szerencsére van egy kis "útmutató" a könyvhöz, egy listával a szereplőkről,  és az angol iskolarendszerről. Ez tetszett. Viszont a negatív dolog  több volt, mint amire számítottam. A cselekmény középpontjában négy fiú áll, Arthur, Grayson, Jasper és Henry. Ők a suli álompasijai, minden csaj odavan értük. Ám a személyiségük kissé kidolgozatlan. Arthur a gazdag... és ja, kb. ennyi ragadt meg róla bennem. És nem, szerintem nem vagyok feledékeny, hiszen 3 napja olvastam ki a könyvet. Inkább ebből is látszik, hogy nincs semmilyen egyedi tulajdonsággal felruházva, amivel jellemezhetném belsőleg. Jasper-be már próbált az írónő belevinni egy kis színt, ő lenne a csapat ostobája. Nahát ez sem jött ki valami jól. Egyrészt nincsenek olyan megnyilvánulásai, amiből ez jól meglátszódna, ugyanis szerintem az nem vicces, hogy Liv helyett állandóan Liz-t mond, plusz-mínusz egy-két baromság, amin nem tudtam nevetni. Grayson ugyanakkor nyílt, őszinte és komoly. De ő is olyan semmilyen. Henry-t pedig nagyszerűen jellemzi az a mondat, amit a molyon @FayeLinn fogalmazott meg:
"Henry-t annyira titokzatosra akarták megcsinálni hogy az első könyvben abszolút semmit nem tudunk meg róla ami miatt egy kicsit is érdekes, vagy szerethető lenne." Ez teljes mértékben igaz. Ennek ellenére a srácok közül ő a kedvencem, mert ő úgy ahogy normális és higgadtan gondolkozik.
De nem csak a fiúkkal volt a baj. Liv-et szerintem túl furfangosnak, okosnak és józan gondolkodásúnak akarják bemutatni. Szeretem a főhősnőt, de azért nem kéne ráerőltetni olyan tulajdonságokat, amik nem illenek rá.
Volt még egy dolog, amin szintén kiakadtam. Ez nem más, mint a Tittle-Tattle blog, ami a suli szaftos pletykáit hivatott kiteregetni. Komolyan, ez annyira tipikus amcsigimis elem, hogy az fájdalom... Persze a blogger kiléte ismeretlen, a suli már időtlen idők óta azt találgatja, hogy vajon ki lehet ő. Tulajdonképpen ez limonádéként van, nincs különösebben bajom vele, csak megcsinálhatták volna kicsit precízebben is, de jó volt olvasgatni.
 És most térjünk át egy kicsit a regény igazi cselekményére, az álmokra. Szerintem nagyon ötletes, hogy van egy ajtó, ami mindenkinek az egyéniségét tükrözi és azon keresztül lehet belépni az álmaiba. Én is elgondolkodtam, hogy az enyém vajon milyen lenne. Ám azt már nem teljesen értem, hogy miért az a szabály, hogy akkor tudsz bemenni valakinek az ajtaján, ha van nálad attól a személytől valami. Ez gyakorlatilag akármi lehet; egy ceruza, egy pulóver vagy egy hajpánt. Nem is tudom, nekem ez valamiért furcsa.


Az írónőről



Kerstin Gier német írónő, 1966-ban született Bergisch Gladbachban, Németországban. Már gyerekként is írónő szeretett volna lenni, nem tudott elképzelni csodálatosabb dologot, mint egész nap történetek kitalálásával és leírásával foglalkozni.
Főbb művei:
Időtlen szerelem-trilógia
Silber-trilógia
Anyák maffiája
Férfiak és egyéb katasztrófák.


Összegezve:
Míg az alaptörténet érdekes és rengetek lehetőséget tartogat, addig a megvalósítás nem sikerült olyan jól. Néhány karakter kidolgozatlan, nincsen egyénisége. Remélem, a következő rész jobb lesz, ugyanis a téma nagyon izgalmas, és bízom benne hogy Henry-ről több mindent megtudhatunk. 
Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik egy rejtélyes történetet szeretnének olvasni, amiben van humor, szerelem és ármány. 14 éves kortól ajánlott.

2016. február 12., péntek

Bárcsak....Book Tag

Sziasztok! 
Ma egy tag-et hoztam, ami erről az oldalról származik. Sokan, sokféleképpen fejeznénk be a mondatot, ami úgy kezdődik, hogy "Bárcsak...". Ám nézzük én miket válaszolok ezekre az óhajtó mondatokra!

1. Bárcsak kapott volna folytatást!
Ide Kerstin Gier: Időtlen szerelem c. trilógiáját mondanám. Nemrégiben felröppent egy hír, hogy érkezik egy 4. könyv, ám az írónő ezt cáfolta. Kár, szívesen olvastam volna még Gwendolyn és Gideon kalandjairól!

2. Bárcsak lenne egy spin-off sorozata!
Hmm...Nem tudom, talán az Éhezők viadala? Őszintén szólva nem olvastam még spin-off-ot ezért nehéz erre a kérdésre válaszolnom. Mindenesetre én szívesen olvasnék egy a 3. részbeni változások utáni történetet.

3. Bárcsak több könyvet írna!
Erre sajnos nem tudok válaszolni, talán ide ismét csak Kerstin Gier-t tudnám mondani, mert szerintem ő nagyon jó misztikus regényeket ír. De én nem kimondottan az a típus vagyok, akinek van kedvenc írója és attól mindent elolvas. Ritkán van olyan, hogy egy szerzőtől 3-4 könyvet is kezembe veszek (kivéve ha sorozatról van szó). Én inkább fülszöveg alapján döntök és nem író alapján.

4. Bárcsak ne vele jött volna össze!
Én az a lány vagyok, aki általában egyetért a főhősnők választásaival egy szerelemi háromszög esetén, szóval ez itt most üresen hagynám.

5. Bárcsak máshogy ért volna véget!
A Bezzeg az én időmbennek nagyon nagyon más milyen véget kellett volna kapnia! Nem, nem, nem, ez így egyszerűen nem fair!

6. Bárcsak film készülne belőle!
A Párválasztót szerintem jól meglehetne valósítani. Fodros szoknyák, palota, disztópia... Na jó, a film után meg biztos itt panaszkodnék, hogy mennyire átírták, de akkor is! Ha jól tudom akartak belőle csinálni, de aztán elvetették az ötletet.
7. Bárcsak sorozat készülne belőle!
Talán a Hex hall, bár ahogy elnézem a Shadowhunters-t, jobb az ilyesmikkel vigyázni...

8. Bárcsak egy szemszögből íródott volna!
Általában egy szemszögből írt regényeket olvasok, úgyhogy erre nem tudok válaszolni. A YA-oknál  nem jellemző ilyesmi, csak a LOL könyvekben, viszont ott elég jól el vannak megírva. Ugyan nem olvastam még, de Tavi Kata: Nyitótánc c. sorozatának 3. része, ha jól tudom több szemszögből van írva. Őszintén szólva, lehet majd megértem miért, ha elolvasom a 2. és 3. kötetet, de nem hiszem, hogy kellett volna ez a váltott nézőpont.

9. Bárcsak megváltoztatnák a borítóját!
Az Illúzió. A könyvről írt véleményem elején ezt kitaglaltam részletesen, ugyanis se belül (értsd: a lapok, betűtípus), se kívül (borító) nem jó.

10. Bárcsak megtartották volna az eredeti borítót!
Ugyan nem olvastam a Fangirl-t, de az eredeti borítója sokkal szebb szerintem, mint a magyar.


11. Bárcsak ne is folytatódott volna!
A Végzet ereklyéi. Eredetileg trilógiának indult, az első 3 részt olvastam is, de a Bukott angyalok városa már nem ment. Érződik rajta, hogy ez egy pluszba íródott kötet. Lehet elolvasom még egyszer, de valószínűleg csak akkor, ha már minden olvasnivalóm elfogyott.