Oldalszám: 222
Kiadás éve: 1993
Eredeti cím: Road to Avonlea – The Journey Begins, The Story Girl Earns Her Name
Fordította: Rakovszky Zsuzsa
Értékelés: 5
Fülszöveg:
Sara, az okos, jólelkű kislány édesapja kínos bírósági ügybe keveredik, aminek következtében Sarának vidéki rokonaihoz, egy isten háta mögötti kanadai szigetre kell mennie. A faluban persze minden más, mint a nagyvárosban: maguknak való, régimódi emberek veszik körül a kislányt, nemcsak a szokások idegenek számára, hanem az egész itteni élet is. Sara – némi veszekedés, kölcsönös sértődések után – megszeretteti magát, s nyomban ezután ügyködni kezd: állandóan és mindenkin segíteni akar, csakhogy jószándéka a legtöbbször visszájára fordul, a kislány állandó kalamajkát kavar, hetente bolydítja fel a kis közösség életét. Szerencsére azonban – mint ezt a hasonló című, nagy sikerű tévésorozatból is tudjuk – a végén minden rendbe jön, ha nem is sokáig, csak a legközelebbi bonyodalomig…
Értékelés:
Már sokat hallottam mind a könyvről, mind a sorozatról, így amikor láttam, hogy bent van a könyvtárban egyből kikölcsönöztem.
Maga a történet gyorsan beindul, de megtudunk annyit Sara életéről, hogy lássuk a kontrasztot a montreal-i és az avonlea-i élete között. Tetszett, hogy nincs felesleges időhúzás, egyből belecsapunk a lecsóba.
A helyszínek mindig részletes bemutatásra kerülnek, komolyan, a könyv elolvasása után én is el akartam menni Avonlea-ba. Találkozni szeretnék Hetty nénivel, Olivia nénivel, Felicityékkel és Jasper-rel! (bár utóbbival talán kissé nehézkes lenne a kommunikáció)
Maga a történet gyorsan beindul, de megtudunk annyit Sara életéről, hogy lássuk a kontrasztot a montreal-i és az avonlea-i élete között. Tetszett, hogy nincs felesleges időhúzás, egyből belecsapunk a lecsóba.
A helyszínek mindig részletes bemutatásra kerülnek, komolyan, a könyv elolvasása után én is el akartam menni Avonlea-ba. Találkozni szeretnék Hetty nénivel, Olivia nénivel, Felicityékkel és Jasper-rel! (bár utóbbival talán kissé nehézkes lenne a kommunikáció)
Ha már a karaktereknél tartunk, akkor lenne pár, akiről kicsit részletesebben beszélnék.
Az első Felicity. Mivel Felicity a legidősebb a King gyerekek közül, így érthető, hogy mindig azt gondolja, hogy neki van igaza. Először eléggé ellenszenvesnek tartottam, de aztán rájöttem, hogy egyszerűen neki ilyen a természete. De mindig megvédte Sarát Sally és a többiek gúnyolódásaikor, tehát látszik, hogy azért szereti az unokatestvérét.
A másik, akiről több szót szeretnék ejteni, az Hetty néni. Szerintem már hallomásból mindenki tudja, hogy ki ő. Sara legidősebb nagynénje és Avonlea tanítónője, aki szigorúságáról híres. Hát, tényleg nem piskóta, azt be kell vallani, de tetszettek azok a pillanatok, ahol kissé ellágyult a szíve és megnyílt, remélem még lesznek ilyenek az elkövetkezendő részek során.
Be kell vallanom azonban, hogy a sorozatot nem ismerem, és nem is tervezem még egy ideig elkezdeni, mert félek, hogy megzavar a szereplők kinézet illetően.
Az írónőről
Lucy Maud Montgomery kanadai írónő, aki 1874-ben született Clifton-ban. Leginkább Anna Shirley-sorozatról ismert, valamint a Váratlan utazás c. filmsorozatról, ami A mesélő lány és Az arany út című regényei, illetve a az Avonlea-i krónikák 1-2. novellásköteteinek átdolgozásából született.
Forrás: Wikipédia
Kiknek ajánlom?
Ezt a könnyed olvasmányt 10 év felett bárkinek, szerintem 5. osztályban nyugodtan lehetne akár kötelező olvasmány is.