Oldalszám: 552
Értékelés: 5++
Fülszöveg:
Tessa Graynek boldognak kellene lennie – hiszen minden menyasszony boldog, nem? Csakhogy miközben az esküvőjére készül, egyre több árny vetül a londoni Intézet árnyvadászaira. Új démon bukkan fel, akit vér és titkok fűznek Mortmainhez; ahhoz a férfihoz, aki könyörtelen automatonjai, a pokoli szerkezetek segítségével az árnyvadászok elpusztítására törekszik. Mortmainnek már csak egyetlen dologra van szüksége, hogy megvalósítsa a tervét. Tessára.
Az értékelés SPOILERT tartlamazhat! Csak saját felelőségre olvasd! Én szóltam...
Értékelés:
Én komolyan nem hittem,hogy sírni fogok rajta,mert hát úgy álltam hozzá,hogy ez "csak" a Pokoli szerkezetek,ezen nem lehet sírni. Most ezek után mondanom kell,hogy nagyon nagyot tévedtem. Már az elején sírtam,amikor Jem elkezdett haldokolni,és azt hitte nem hallja,amikor Magnus-szal beszélget. Azon a részen sírtam el magamat először,amikor Will ezt mondta parabataiának,hogy: "Élj,de nyugodj,bátyám,már vár az öröklét." Ez a mondat még nem is a szomorú része a dolognak,de én elsírtam magam már ezen. Miért? Nem tudom,de ez a búcsúzás már maga megérintett. Voltak oldalak,ahol az egyik bekezdésen még mosolyogtam a következőn meg már újra rám jött a sírhatnék. Annál a résznél,amikor Jessamine elmondja az utolsó kívánságát Will-nek nem tartottam gyerekesnek Jessie-t.Akkor sem,amikor A Hercegben elvitte Tessa meg Jem a Néma városba neki a Jessie babát,a babaházából. Neki az a babaház a mindene,ami a régi életéri emlékezteti. A végén,amikor szelllemként megjelent,és közölte vele Will,hogyha egyszer bemegy majd a szobájában,láthatja,hogy sértetlen a babaház,akkor ott is szorongatott már a sírás,mert mert egyszerűen,hogy Will betartotta az egészet,mert tudta ez mennyit jelent Jessie-nek...Olyan szép!
Na,de most már befejezem az ömlengést,rátérek az értékelésre. A könyv hozta az első két rész színvonalát,sőt még érdekesebb csavarokat tartalmaz. Sok új dolgot,megtudhatunk Mortmain-ről,arról,hogy Tessa valójában micsoda,na meg persze Jem és Will barátságáról. Valahogy nem akarom elhinni,hogy az egésznek így vége van. Tudom,hogy itt van a Végzet ereklyéi sorozat(amit hamarosan el fogok olvasni,már megrendeltem az első részt),de az mégsem ugyan az. Ez egy olyan világ,amiben szívesen élnek(persze a Mortmain-es részt leszámítva). Amikor Will találkozott azzal a sok automatonnal,akik a falut mészárolták le,akkor nagyon úgy éreztem,hogy én inkább menekültem volna,nem úgy,mint Will tette,aki csak azért is ment tovább,hogy Tessát kiszabadíthassa. Ez a rész minden eddiginél meghatározobb. Cselekmény szempontjából is,és sokkal mélyebb érzéseket kelt bennem a szokásos tetszett helyett. Egy rendkívüli barátságnak lehetünk tanúi(Will és Jem),egy rendkívüli szerelemnek(Tessa,Will,Jem),egy rendekívüli párosnak(Cecily és Gabriel). Örültem,amikor Sophie megkapta azt a két dolgot amit szeretett volna. A felemelkedést,és,hogy Gideon megkérte a kezét.
Ez a rész egyszerűen varázslatos,nem lehet ki hagyni! Egy olyan történet,ami tényleg meghat.
Kinek ajánlom?
Azoknak akik szeretnének egy érzelmes romantikus fantasy sorozatot olvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése