Oldalszám: 346
Kiadás éve: 2016
Eredeti cím: Dial Em for Murder
Fordította: Chovanecz-Molnár Éva
Értékelés: 3
Fülszöveg:
Emmy álma egy öt regényre szóló kiadói szerződés, romantikus vacsora a legjobb barátjával (aki végre bevallja iránta érzett halhatatlan szerelmét) és sok-sok csokitorta. Happy End. Ehelyett valami őrült öregember a Starbucksban összevissza zagyvál neki a sosem látott apjáról, a zsebébe csúsztat egy hipermodern telefont, aztán… meghal. Ennél csak az sokkolóbb, hogy az ismeretlent megölték, és a valódi célpont Emmy volt. Felbukkan a halott férfi arrogáns unokája, aki állítja, hogy a nagyapja él (miért van az, hogy a szexi srácok mind taplók és/vagy zakkantak?), és ráveszi a lányt, hogy iratkozzon át az ő szuperbiztonságos elitiskolájába, amíg meg nem oldják a rejtélyt. Emmynek semmi kedve Sebastian sznob sulijába járni, de minél hamarabb derül ki az igazság, annál kisebb a veszélye, hogy megfojtja a srácot egy kanál vízben. Vagy megcsókolja. Mindkét lehetőség egyformán csábító…
Értékelés:
„Ha túl szépnek tűnik, hogy igaz legyen, szállj ki.”
Olvasható a regényben, mint az Emptor Akadémia egyik jelmondata. Ezután a könyv után úgy gondolom, érdemes lett volna ezt észben tartanom a fülszöveg elolvasását követően, ugyanis az tényleg nagyon jónak hangzott, ám a megvalósítás nem lett valami fényes.
A történet a Starbucks-ban kezdődik, ahol ugyebár megtörténnek a fülszövegben leírt események, amik az egész sztorit végigkísérik. Megmondom őszintén, néhol már untam, hogy folyamatosan szerepet kap ez az esemény Emmy, néha már amúgy is idegesítő gondolatmeneteiben, de lenyugtattam magam azzal, hogyhogy ez emberrel egy ilyen dolog történik, biztosan még napokig a fejében jár. Ám de, amikor rákérdeztek valamire a lánynál, például, hogy mit mondott neki az öregember, akkor csak azzal jön, hogy jaj, ő már nem emlékszik, zavaros az egész, stb. Na most, ha valamin napokig filózik, ráadásul egy ilyen dolgon, akkor arra miért nem emlékszik?
A fiú a történetünkben Sebastian, egy gazdag, Emmy szerint elkényeztetett srác, aki történetesen az öregember unokája, aki hiszi, hogy a nagyapja nem halt meg, ezért segít Emmy-nek a nyomozásban. Aztán ott van még Kayla, a tornász, főszereplőnk szobatársa, aki nagyon kedves és aranyos, tetszett az állandó pozitív hozzáállása. Talán ő még a kidolgozottabb mellékszereplők táborát erősíti, nem úgy, mint Ben és Audrey. Ők ketten Emmy legjobb barátai, tehát fontosak a könyvben, mégis, Benről mindössze annyit tudtunk meg, hogy szereti a kisöccsét és mindig baseballozni tanítja, Audrey-ról pedig az derült ki, hogy ért a számítógépekhez, bár szerintem ez csak "rá lett ragasztva" a karakterre.Az egész cselekményt "sótlannak" éreztem, mert folydogált a sztori a maga kis medrében, de nem volt meg benne az a plusz, amitől tetszeni szokott egy történet, sőt mi több, az egész tele van logikai buktatókkal, amik azért egy ifjúsági krimiben nem megengedhetők. Most ezekre kitérhetnék bővebben, de attól tartok, akkor már kéne egy spoilerre figyelmeztető felirat a bejegyzés elejére.
Mivel a kötet vége egy függővég, ez egy sorozatnak ígérkezik, amit őszintén szólva nem is tudtam, de remélem, hogyha lesz második rész, remélem magasabb színvonalú lesz.
Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik szeretik a tiniknek íródott krimiket, meg úgy általában Marnit és a LOL-könyveket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése