2015. május 14., csütörtök

Veronica Roth: A hűséges (Divergent 3.)

Kiadó: Ciceró
Oldalszám: 450
Kiadás éve: 2014
Eredeti cím: Allegiant
Fordította: Logos
Értékelés: 3,5

Fülszöveg:
Darabjaira hullott a csoportokra épülő társadalom, amelyben Tris Prior hitt korábban: erőszakos cselekmények és hatalmi harcok vezettek a széteséséhez, a túlélők veszteségek és árulások sebeit hordozzák. Tris ezért aztán él a felkínált lehetőséggel, hogy feltérképezze a város általa ismert határain túli világot. Hátha ott, a kerítésen túl megadatik neki és Tobiasnak, hogy elkezdjék egyszerű, közös életüket, amelyet nem terhelnek szövevényes hazugságok, érdek-összefonódások és fájdalmas emlékek. 
Az új világ azonban félelmetesebbnek bizonyul, mint amelyet Tris maga mögött hagyott. A korábbi felismerések értelmüket veszítik, veszélyes új igazságok formálják át az embereket, akiket szeretett. Trisnek ismét meg kell vívnia a maga csatáját, hogy megérthesse a bonyolult emberi természetet és önmagát: képtelennél képtelenebb döntéseket kell hoznia a bátorság, a hűség, az áldozatkészség és a szeretet próbatételei során.

Az első két részből spoiler tartalmaz!

Értékelés:

Már annyira vártam, hogy befejezzem ezt a könyvet! Komolyan, szinte fojtogatott, nagyon nem szívesen olvastam, és a vége sem kavart fel annyira. Legalábbis nem sírtam rajta, talán ebben az is közrejátszik, hogy tudtam, hogy mi fog történni. 
Ebben a részben végre lehullik a lepel az egész csoportrendszerről, választ kapunk arra miért jött létre, és milyen céllal. Erre van az a fél pont, meg az egyéb leleplezésekre, de semmi többre. A cselekmény kb. a végefelé lett igazán érdekes, ezért szendvedtem vele annyit. Meg amiatt, hogy az egész váltott szemszögből van, a történetet már nem csak Tris meséli, hanem Négyes is. A két szemszöget nem nagyon tudtam elválasztani egymástól, valamikor vissza is kellett lapoznom, mert a két stílust egyszerűen nem lehetett megkülönböztetni. Tobiaséban volt több visszaemlékezés, de mint már említettem, a két narrátor írásmódja szinte ugyanolyan.
Ugyan engem nem rázott meg ennyire,
de valakit bizonyára igen.
Néha már úgy éreztem, hogy az egésznek sohasem lesz vége, mert egyszerűen túl vontatott volt az egész. Normál esetben már félbehagytam volna a könyvet, de mégis le akartam zárni a trilógiát. Szendvedtem vele. Kínlódtam vele. De tudtam, ha akkor nem olvasom el, már soha többé nem fogom a kezembe venni.
Tris néha nagyon idegesített, főleg amikor Nita szervezkedéséről volt szó. Pontos idézetet nem tudok írni, a szituáció nagyjából az volt, hogy Tris állította, hogy Nita hazudik, Tobias ezt cáfolta, majd Tris példákat hozott fel a múltból, hogy ő hányszor észrevette már, hogy valaki hazudik neki. Erre Tobias is előjött példákkal, mire Tris annyival reagált, hogy "nem kell felhánytorgatni a múltat", holott ő is pontosan azt csinálta. És igaza volt Peter-nek: ha Tris valaki eldönti egy személyről, hogy rossz, akkor azt embert, már mindenki rossznak fogja tartani, csak azért, mert Tris azt mondta. Szegény Caleb-et is sajnáltam, hogy a testvére nem hajlandó megbocsátani neki.
De mégis hálás vagyok ennek a trilógiának. Miért? Mert megtanított Műveltként, Önfeláldozóként, Őszinteként, Barátságosként, és Bátorként gondolkozni és viselkedni. Olvasás közben folyton az első részre gondoltam, ahol még minden rendben volt, ebben a részben pedig minden széthullott. A beavatott kétségtelenül az egyik kedvenc könyvem, de a többi rész... Az már nem hozza azt a színvonalat.

A karekterekről:
Mint írtam, Tris-t nem mindig bírtam ebben a részben, viszont voltak szereplők, akik nagyot nőttek a szememben. Pontosabban egy szereplő, aki nem más, mint Cara. Műveltsége és őszintesége miatt nagyon megkedveltem, és nem utolsó sorban azért, mert képes volt megbocsátani Tris-nek. Akit még különösebben szeretettem, az Christina volt és Johanna. Christina azért, mert tényleg jó barátként viselkedett, Johanna pedig azért, mert mindvégig békésen viselkedett ( a harcolós részeket leszámítva), és ő tényleg mindent megtett a békéért.

A zárókötet elolvasása előtt mindenkinek azt üzenem, amit az írónő is leír a köszönetnyilvánításban:
"Legyetek bátrak!"


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése