Oldalszám: 232
Kiadás éve: 2014
Eredeti cím: The Avery Shaw Experiment
Fordította: Vándor Judit
Értékelés: 4
Fülszöveg:
Avery gyakorlatilag születése óta szerelmes a legjobb barátjába. Aidennek ugyan fogalma sincs erről, a lány mégis vígan tervezgeti közös jövőjüket. Egész addig, amíg a srác közli, hogy barátnője van… Mit lép erre a stréber Avery? Hát igazi kocka módjára a tudományba menekül: egy sor társadalmi kísérlettel akarja bebizonyítani, hogy az összetört szív csak akkor gyógyul be, ha az ember előbb túljut a gyász hét fázisán. Csakhogy a kivitelezéshez szüksége van egy független külső megfigyelőre — itt lép a képbe Aiden bátyja. A csöppet sem stréber Grayson olyan dolgokra veszi rá a gátlásos lányt, amiket korábban álmában sem mert volna megtenni. A suli alfahímje és a legnagyobb stréber egyre több időt tölt együtt — persze kizárólag a tudomány érdekében! —, és közben egy egészen új kísérlet veszi kezdetét…
Értékelés:
Ez volt életem második könyve a LOL könyvek közül, és azt kell, hogy mondjam egész jó volt. Váltott szemszögből volt, ami nem éppen a kedvencem, szóval itt is zavart egy cseppett- néha már alig vártam vége legyen Grayson szemszögének-, de ettől eltekintve nagyon jó volt. A karakterek kidolgozottak voltak, és különböző fejlődéseken mentek keresztül, gondolok én most Avery-re és Grayson-ra. Igen, szerintem utóbbi is megváltozott, hiszen megtanulta, hogy mit jelent az igazi szerelem. Grayson nagyon szimpatikus volt, ahogy Avery-t féltette és gondoskodott róla, tényleg feladta a saját boldogságát néha csak azért, hogy az összetört lányon segítsen. Az összetört lányon, aki kábé végigsírta az egész regényt. Nem szeretnék gonosz lenni, hiszen fel lettünk világosítva róla, hogy Aves-nek pánikbetegsége, szociális szorongása meg miegymása van, és megértem, hogy ezek komoly betegségek meg minden, de alig volt olyan jelenet, ahol nem sírta el magát. Ezt leszámítva bírtam, mint ahogy általában a LOL könyvek (stréber) főszereplő lányait.
A könyv témája nagyon érdekes és egyedi, mivel azt taglalja, hogy valaki a szerelmi bánatból, hogy gyógyulhat ki a gyász fázisain keresztül. Megismerhetjük a legkritikusabb állomásokat, és azokat, amiken könnyen túl lehet esni. Gondolok most a dühre. Nem akarok spoilerezni, de annál a résznél megértettem, hogy Avery-t, és egy teljesen új oldaláról ismertem meg őt. Még ha azt is hitte, hogy ő nem tud dühös lenni.
Ami számomra furcsa volt, hogy a nagymenők és a stréberek mennyire jól összehaverkodtak. Itt nem a szokványos ábrázolást kapjuk a népszerű lányokról, nem a tipikus plázacicákat ismerjük meg, hanem a normálisabb fajtából valók mutatkoznak meg. Féltem, hogy Avery-t majd beleviszik valami rosszba, pédául leitatják a bulin vagy ilyesmi, de szerencsére semmi ilyesmi nem lett. Azt hittem menők majd lenézik Avery-t, Libby-t vagy Tarát, de elég barátságosak voltak hozzájuk. Főleg Owen az egyik lányhoz...❤. A kedvencem az a rész volt, amikor "alkalmazott fizikáznak", azaz bowlingoznak, vicces volt, hogy Grayson mennyire értetlenkedik, amikor Newton törvényeiről van szó.
(Azt azért zárójelben megjegyezném, hogy a könyvben néha itt-ott vannak csúnya szavak.)
Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik egy aranyos, talán egy kicsit sablonos szerelemi történetet akarnak olvasni.
A könyv témája nagyon érdekes és egyedi, mivel azt taglalja, hogy valaki a szerelmi bánatból, hogy gyógyulhat ki a gyász fázisain keresztül. Megismerhetjük a legkritikusabb állomásokat, és azokat, amiken könnyen túl lehet esni. Gondolok most a dühre. Nem akarok spoilerezni, de annál a résznél megértettem, hogy Avery-t, és egy teljesen új oldaláról ismertem meg őt. Még ha azt is hitte, hogy ő nem tud dühös lenni.
Ami számomra furcsa volt, hogy a nagymenők és a stréberek mennyire jól összehaverkodtak. Itt nem a szokványos ábrázolást kapjuk a népszerű lányokról, nem a tipikus plázacicákat ismerjük meg, hanem a normálisabb fajtából valók mutatkoznak meg. Féltem, hogy Avery-t majd beleviszik valami rosszba, pédául leitatják a bulin vagy ilyesmi, de szerencsére semmi ilyesmi nem lett. Azt hittem menők majd lenézik Avery-t, Libby-t vagy Tarát, de elég barátságosak voltak hozzájuk. Főleg Owen az egyik lányhoz...❤. A kedvencem az a rész volt, amikor "alkalmazott fizikáznak", azaz bowlingoznak, vicces volt, hogy Grayson mennyire értetlenkedik, amikor Newton törvényeiről van szó.
(Azt azért zárójelben megjegyezném, hogy a könyvben néha itt-ott vannak csúnya szavak.)
Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik egy aranyos, talán egy kicsit sablonos szerelemi történetet akarnak olvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése