Sziasztok!
A mai azt hiszem, hogy még az eddigieknél is személyes poszt lesz, de őszintén szólva talán ez az a nap, amit legjobban vártam, mert már a tegnapi bejegyzésben is mondtam, hogy sok változás történt velem és ezeket idáig még nem összegeztem, de ez most jó lehetőség lesz rá.
Régebben, 9-10 éves korom körül, olyan felnőttnek képzeltem el magamat, aki nem válik sikeressé és a házassága sem lesz boldog. A személyiségem is ekkoriban még elég fejletlen volt, mindig másokat próbáltam utánozni, de a rossz énképet és ezt a szokás kb. 2-3 év múlva abbahagytam, akkora már lettek céljaim, terveim, azzal kapcsolatban, hogy mit szeretnék elérni az életben. De volt egy problémám, amivel még idén is küzdöttem, ez pedig a félénkség volt. Nem is az osztálytársaimmal szemben, inkább a tanároktól nem mertem segítséget kérni, féltem bemenni a korrepetálásra egyedül, akkor voltam nyugodt, ha tudtam, hogy rajtam kívül is jönnek még páran. Ezen az segített, hogy beszélgetett velünk az egyik tanár a sulinkból a kiránduláson, pontosan erről a témáról, az önbizalomról, a határozottságról és arról, hogyan kell kiállni magunkért. Rengeteg hasznos dolgot mondott, például, hogyha olyan helyzetben vagyunk, ami nem tetszik nekünk, akkor azt szóvá kell tenni és nem hagyni magunkat. Azóta, ha elbizonytalanodok, mindig erre gondolok vissza.
A döntésképtelenségemet is sikerült legyőznöm, amire szintén büszke vagyok. Szóval most ilyen vagyok: próbálok nem megijedni a váratlan helyzetektől és mellőzni a stressz, inkább mindent logikusan szeretek átgondolni. Ám nagy hibám a türelmetlenség, ezen mindenképpen javítani szeretnék, mert ezzel nálam együtt jár az ingerültség is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése