E. Lochart: A hazudósok

Kiadó: Ciceró
Oldalszám: 246
Kiadás éve: 2015
Eredeti cím: We were liars
Fordította: Rudolf Anna

Értékelés: 3,5

Fülszöveg:

Egy gyönyörű és előkelő család.
Egy magánsziget.
Egy ragyogó lány, akinek baja esett; egy szenvedélyes fiú, aki a társadalmi igazságot keresi.
Egy négyfős baráti kör – a Hazudósok, akiknek a barátsága pusztító fordulatot vesz.
Egy forradalom. Egy baleset. Egy titok.
Hazugságok hazugságok hátán.
Igaz szerelem.
Az igazság.

A hazudósok a többszörös díjnyertes író, E. Lockhart új, modern, intelligens, titokzatos regénye. 
Olvasd el! 
És ha valaki megkérdezi, mi történik a végén, csak HAZUDJ!

Értékelés:

Meg kell mondjam, már a megjelenéskor érdekelt ez a könyv, de csak most volt lehetőségem elolvasni. Nem teljesen azt kaptam, amit vártam,  na de nézzük is.

1. Történet

A fülszöveget elolvasva nagyjából semmit nem tudunk meg a történetről. Csak annyit, hogy van egy magánsziget, egy család és jó sok titok. Akkor most ezekre térjünk ki bővebben.
A sztori valóban egy magánszigeten, Beachwoodon játszódik, ami a Sinclair család birtokában áll, akik Amerika egyik leggazdagabb családja, kívülről szépek és tökéletesek, ám a háttérben hatalmi játszmák, viták és hazugságok állnak. Tehát az egész olyan, mint egy rohadt alma. Lehet, hogy a külseje szép és csábító, de a belseje visszataszító. Kb. a történet közepéig semmi bajom nem volt a kompániával, de a végére én is rendesen kiakadtam rájuk, sőt szinte már undorodtam.  Ami fura volt még, hogy ezen a magánszigeten a házaknak külön neve van, ami az elején teljesen összezavart, mert nem tudtam megjegyezni, hogy melyik kié. Egy ideig még előrelapozgattam csekkolni a könyv elején található térképet, de aztán meguntam ezt. 

2. Szereplők

Hát igen, ez az a pont, ahol kicsit csalódtam a történetben. Ugyanis a karakterek szerintem kidolgozatlanok voltak, hiába volt több megszólalásuk is, nekem nem álltak valahogy össze. Ezért bajban vagyok az értékelésükkel.

Candence: A főszereplő, akiről megtudjuk, hogy szeret olvasni, és ő sem ért egyet a család nézeteivel és elveivel, lázad ellenük. Őszintén szólva nekem eléggé semleges volt, ahhoz képest, hogy az ő gondolatain keresztül láttuk a történetet.

Gat: Az indiai fiú, világmegváltó gondolatokkal. Így tudnám legjobban jellemezni őt. Én nem bírtam a srácot, de komolyan nem. Úgy éreztem, hogy csak szórakozik Cady érzéseivel. Gat egyébként nem Sinclair, csak a három nő közül az egyik élettársának a rokona. A nagypapa láthatóan elutasítja a fiút, mivel eléggé rasszista is (talán ez akasztott ki legjobban) és nem nézi jó szemmel Cadence kapcsolatát vele.

Johnny: Nahát ő volt az, akit komolyan nem tudtam sehova tenni.  Johnny  mindenhova beszúrt egy megjegyzést (néha trágáran) , de ezenkívül kb. ennyi. Nem tudom ő mit akart képviselni a történetben. Talán ezért is nem kedveltem meg a karakterét.

Mirren: Mirren egy érett gondolkodású lány volt, őt talán jobban bírtam, mint Cadance-t, de róla is eléggé keveset tudtunk meg. 

Egyébként a szereplőkkel és családi kapcsolataikkal ugyanúgy voltam, mint a házak nevével. Nem tudtam megjegyezni ki kinek a testvére, anyja, bátyja, bár volt egy családfa a könyv elején. Nem tudom, én úgy érzem, hogy ezek (a családfa és a térkép a szigetről) magyarázathelyettesítőként vannak, szerintem sokkal jobb lett volna, hogyha érthetően meg van fogalmazva, hogy kinek ki a rokona, meg melyik kinek a háza, nem pedig belenyomtatni két ábrát, hogy "nesztek, itt van, ha nem érted, lapozz vissza!".

Az írónőről

Emily Jenkins (írói álnevén E. Lochart) 1967-ben született. Híresebb művei A hazudósok, A pasilista és a The Disreputable History of Frankie Landau-Banks.