Oldalszám: 424
Kiadás éve: 2015
Eredeti cím: -
Fordította: -
Értékelés: 4,5
Fülszöveg:
Bexi – civil nevén Budai Rebeka – második albumának sikere, egy londoni út és a Nagy Márkkal való el sem kezdődött kapcsolatának vége után hirtelen elveszti a talajt a lába alól. Geriben csalódnia kellett, Márk szóba sem áll vele, de talán a zenei sikertelenségtől rendül meg leginkább. Szerencsére még mindig mellette áll a családja, valamint Anti, Evelin, Körte, az agyontetovált menedzser, és a Fogd be Aszád vérbeli trolljai. Így a szakmai és magánéleti mélypont sem tarthat sokáig…
SPOILERT TARTALMAZ!
Értékelés:
Hűha...Ez most egy igazán ütős rész volt Laurától, szó se róla! Az előző kötetben kicsit csalódnom kellett, viszont ez volt a legjobb rész az eddig megjelentek közül. Mielőtt rátérnék részletesen a regényre, szót ejtenék egy kicsit arról, hogy milyen hatással volt a könyvre a kiadóváltás. Először is, a borító szerintem szörnyen ronda. Az eddig letisztultak után most egy giccses, nonfiguratív mintákkal telit kaptunk. Én már nem is reménykedem abban, hogy a következők jobbak lesznek, hiszen ezek is ezt a dizájnt fogják követni. A könyv belseje is megváltozott. A betűtípus ugyan nem, de a fejezetek számait már más, túl "kézírásos" betűtípussal írják. Eddig nekem kifejezetten tetszett, hogy a fejezetek elején oldalt van egy szám, de így már ez is elveszett. A lapok sokkal vékonyabbak lettek, annyira, hogy átlásztik a túloldalról a szöveg. Egyszóval ha a regény minőségét is értékelnem kellene, akkor az 5/3 lenne. Na de térjünk rá a lényegre, vagyis a tartalomra.
Az események szinte onnan folyatódnak, ahol abbamaradtak, ám érződik, hogy Bexi pesszimizmusa és érezzük, hogy hamarosan "robban a bomba". Őszintén szólva a kedvenc részem az volt, amikor az apukájánal "rehabilitálódott". Nem volt túlrészletezve, de szerettem azokat a nyugalmas napokat, ott nem volt pörgés, mint Pesten. Ez a rész olyan volt számomra, mint a legelső. Tele cselekménnyel, poénokkal, meg persze Nagy Márkkal. Bár néha azért már elegem volt abból, ahogy egymást húzták Bekivel. Komolyan olvastam a sorokat, amik nem voltak viccesek és a túloldalra pillantva azt vettem észre, hogy még ott is ezen pattognak. De azért jó látni, hogy kezdenek alakulgatni közte és Beka között a dolgok. A másik fiú, Geri viszont... Az elmélete, miszerint Geri nélkül nincs Bexi, Bexi nélkül nincs Geri nagyon taszító. Mert ugyan igaz, de míg főszereplőnk azért lett híres, mert írt az exéről egy dalt, a fiú úgy lett híres, hogy felhasználta egy hazugságban a volt barátnőjét. Geri után pedig a másik idegesítő karakter Pí volt, aki ebben a részben még inkább megmutatja a gonosz oldalát. Mondjuk nekem végig nyilvánvaló volt, hogy Bexit akarja a csapatába és nem Márkot, akkor is...Amit a végén csinált az elég brutális.Őszintén szólva az sem igazán tetszett, hogy kb. minden fejezet vége valami ilyesmi volt: "De akkor még nem tudtam mi vár rám másnap", vagy "akkor még bele sem gondoltam, hogy ennél is van rosszabb" és hasonlók. Nekem nem tetszett, hogy mindig valami negatívumot vetít előre, felkészítve az olvasót a legrosszabbra.
És kövezzetek meg, de engem Aszádék egyszerűen idegesítettek. Oké, örülök, hogy most összejött nekik minden, befutottak, de ennyi. Néha már fájt a butaságuk.
Az sem igazán tetszett, hogy Laura Bexit milyen felnőttesnek állítja be, egy-egy magvas beszélgetés után Körtével. Mert nem, szerintem Rebeka egyáltalán nem ilyen, jó, van egy-két jó gondolata, de ennyi. Inkább ne erőltessük bele, egy bölcs, okos, előrelátó 17 éves szerepébe.
Ebben a részben igazán megszerettem Evelint. Bekivel mindig kisegítették egymást, ha baj volt, örülök, hogy végre lett főszereplőnknek egy legjobb barátnőszerűsége. Daniella pedig, aki a sztori vége felé jött képbe... Nem tudom, kicsit durva volt néha, dehát ő nagyszájú lánynak lett megírva.
A műveltségi vetélkedő pedig, háát... Szerintem ez nem annyira a zenei tudásra ment rá, hanem arra, hogy egymást mennyire ismerik a kiadók énekesei egymást. Ez a rész jól volt megírva, tetszettek a feladatok. (De azért kár, hogy Körte igazi nevét nem tudtuk meg). És mondjuk a vetélkedő neve is lehetett volna kreatívabb.
A vége pedig természetesen függővég és gondolom nem lepek meg senkit azzal a kijelentésmmel, hogy megint brutális. Bár az igazat megvallva, nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy ez csak azért van, hogy bebiztosítsa a következő regény sikerét, de Leiner Laurea marketingjét nem itt és most akarom kitárgyalni.
Kiknek ajánlom?
Azoknak, akiknek az előző részek is tetszettek, mert is lett olyan jó, mint a Késtél és a Hullócsillag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése