Cassandra Clare: A herceg (Pokoli szerkezetek 2.)

Kiadó: Könyvmolyképző 
Oldalszám: 490
Értékelés: 5

Fülszöveg:

A Viktória-korabeli London mágiával átszőtt alvilágában Tessa Gray végre biztonságban érezheti magát az árnyvadászok körében. Ez a biztonság azonban mulandónak bizonyul: a Klávé szakadár tagjai terveket szőnek Charlotte leváltására az Intézet éléről. Ha Charlotte elveszti a pozícióját, Tessa az utcára kerül, és könnyű zsákmánya lesz a titokzatos Magiszternek, aki saját sötét céljai érdekében akarja felhasználni Tessa képességeit.

                                                               
                                                                   

Vélemény:

Hú,mit is mondhatnék...Ez a könyv is volt olyan jó,mint a trilógia első része. Izgalmas volt,sőt, ebből a könyvből megtudhattunk az árnyvadászok szokásairól még többet.(Végzet kardja,Végzet kelyhe-felemelkedés).Valamint Will családjáról is megtudhattunk még többet,ez nekem kifejezetten tetszett. Mivel nem nagyon szeretnék spoilerezni,csak annyit mondok,hogy ebben a részben a szerelmi háromszög dolog is még jobban kiéleződik.

                                                     
És komolyan mondom nagyon én sem tudnék dönteni. Az első részben Jem-et választottam volna,de Will-nek olyan jó humora, Jem meg olyan kedves,érzékeny.....Will jó mondta: Jemet képtelenség utálni.
 

                  „Jemnek kell menni. Őt képtelenség gyűlölni. Még az a sátáni macska is szereti.”

Na igen,a sátáni cicus,akit Mrs. Dark házából hoztak el,akit aztán Church-nek kereszteltek. Nagyon bírom a kispofát, bár nem szeretném ha megkarmolna.

                                                                                        

Henry és Charlotte....Hát komolyan,nagyon vicces és furcsa házaspár. Annyi  házas év után most döbbentek csak rá igazán,hogy szeretik egymást. Mindegyik karakter megfogott, Charlotte azért,mert egy erős,szigorú nő,de jó szíve van, Henry pedig azért,mert nagyon szeretem a könyvekben a vicces,és a szórakozott alkokat.
                                                                         
                   „Azt gondoltam,hogy kedvelsz-mondta durcásan- És hogy idővel talán szeretni is megtanulsz.
-Én is ugyanezt gondoltam rólad-felelte elgondolkodva Charlotte-Hogyan lehettünk mind a ketten ennyire buták?
-Nos saját magamon nem vagyok meglepődve-mondta Henry- De őszintén Charlotte,neked lehetett volna több eszed.”

                                                                 

Összeségében ez a könyv is volt olyan jó,mint az első,és várom a folytatást!

Hogy kiknek ajánlom?: Azoknak természetesen akik olvasták az első részt,valamint az egész trilógiát azoknak,akik olvasták a Végzet ereklyéit,és szeretnének róla többet megtudni. Aztán azoknak is,akik csak egy izgalmas,jó kis fantasy-t akarnak olvasni.