Marni Bates: Gyilkos a vonal végén

Kiadó: Móra
Oldalszám: 346
Kiadás éve: 2016
Eredeti cím: Dial Em for Murder 
Fordította: Chovanecz-Molnár Éva

Értékelés: 3

Fülszöveg:
Emmy álma egy öt regényre szóló kiadói szerződés, romantikus vacsora a legjobb barátjával (aki végre bevallja iránta érzett halhatatlan szerelmét) és sok-sok csokitorta. Happy End. Ehelyett valami őrült öregember a Starbucksban összevissza zagyvál neki a sosem látott apjáról, a zsebébe csúsztat egy hipermodern telefont, aztán… meghal. Ennél csak az sokkolóbb, hogy az ismeretlent megölték, és a valódi célpont Emmy volt. Felbukkan a halott férfi arrogáns unokája, aki állítja, hogy a nagyapja él (miért van az, hogy a szexi srácok mind taplók és/vagy zakkantak?), és ráveszi a lányt, hogy iratkozzon át az ő szuperbiztonságos elitiskolájába, amíg meg nem oldják a rejtélyt. Emmynek semmi kedve Sebastian sznob sulijába járni, de minél hamarabb derül ki az igazság, annál kisebb a veszélye, hogy megfojtja a srácot egy kanál vízben. Vagy megcsókolja. Mindkét lehetőség egyformán csábító…

Értékelés:
„Ha túl szépnek tűnik, hogy igaz legyen, szállj ki.”

Olvasható a regényben, mint az Emptor Akadémia egyik jelmondata. Ezután a könyv után úgy gondolom, érdemes lett volna ezt észben tartanom a fülszöveg elolvasását követően, ugyanis az tényleg nagyon jónak hangzott, ám a megvalósítás nem lett valami fényes.

A történet a Starbucks-ban kezdődik, ahol ugyebár megtörténnek a fülszövegben leírt események, amik az egész sztorit végigkísérik. Megmondom őszintén, néhol már untam, hogy folyamatosan szerepet kap ez az esemény Emmy, néha már amúgy is idegesítő gondolatmeneteiben, de lenyugtattam magam azzal, hogyhogy ez emberrel egy ilyen dolog történik, biztosan még napokig a fejében jár. Ám de, amikor rákérdeztek valamire a lánynál, például, hogy mit mondott neki az öregember, akkor csak azzal jön, hogy jaj, ő már nem emlékszik, zavaros az egész, stb. Na most, ha valamin napokig filózik, ráadásul egy ilyen dolgon, akkor arra miért nem emlékszik?
A fiú a történetünkben Sebastian, egy gazdag, Emmy szerint elkényeztetett srác, aki történetesen az öregember unokája, aki hiszi, hogy a nagyapja nem halt meg, ezért segít Emmy-nek a nyomozásban. Aztán ott van még Kayla, a tornász, főszereplőnk szobatársa, aki nagyon kedves és aranyos, tetszett az állandó pozitív hozzáállása. Talán ő még a kidolgozottabb mellékszereplők táborát erősíti, nem úgy, mint Ben és Audrey. Ők ketten Emmy legjobb barátai, tehát fontosak a könyvben, mégis, Benről mindössze annyit tudtunk meg, hogy szereti a kisöccsét és mindig baseballozni tanítja, Audrey-ról pedig az derült ki, hogy ért a számítógépekhez, bár szerintem ez csak "rá lett ragasztva"  a karakterre.
Az egész cselekményt "sótlannak" éreztem, mert folydogált a sztori a  maga kis medrében, de nem volt meg benne az a plusz, amitől tetszeni szokott egy történet, sőt mi több, az egész tele van logikai buktatókkal, amik azért egy ifjúsági krimiben nem megengedhetők. Most ezekre kitérhetnék bővebben, de attól tartok, akkor már kéne egy spoilerre figyelmeztető felirat a bejegyzés elejére.
Mivel a kötet vége egy függővég, ez egy sorozatnak ígérkezik, amit őszintén szólva nem is tudtam, de remélem, hogyha lesz második rész, remélem magasabb színvonalú lesz. 

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik szeretik a tiniknek íródott krimiket, meg úgy általában Marnit és a LOL-könyveket.

Back to school book tag

Még csak most kezdődött, mégis milyen hamar eltelt. Szerintem rajtam kívül még sok diák érzi ezt a nyári szünettel kapcsolatban. Én sem akarom elhinni, de mikor ezeket a sorokat pötyögöm, az iskoláig 19 nap 17 óra 39 perc és 55 másodperc van hátra.

Ezért ma úgy terveztem, hogy egy saját book tag-et készítek erre az alkalomra.

1. Melyik az a könyv, amelyet minden iskolakezdés előtt újraolvasol?
A Szent Johanna Gimit minden augusztus végén fellapozom ráhangolódásként.

2. Minden kötelező olvasmányt elolvastál?
Hát őőő... Egyet elolvastam, amire ugyan nem mondták, hogy muszáj, de anyukám szerint év közben majd biztos kérik, úgyhogy mivel rövid volt azon túlestem. Egy másikkal kötelezővel félig vagyok, a harmadikba meg még bele sem kezdtem, úgyhogy valószínűleg az lesz, hogy a tesómmal felosztjuk ki mit olvas el és segítünk egymásnak.

3. Félsz, hogy szeptembertől kevesebbet tudsz majd olvasni?
Bevallom őszintén, hogy idén nem nyáron nem olvastam annyit, amennyit magamtól elvártam volna, mert lett volna rá több lehetőségem, de akkor általában a neten lógtam. Erre nem vagyok túl büszke, de úgy vagyok vele, hogy tanévkor úgysem tudok majd ennyit gépezni, úgyhogy most "kikockultam" magam. 

Forrás

Nem tudom, hogy a tanulás mellett mennyit időm jut majd rá, attól sajnos jobban félek, hogy a blog jobban meg fogja sínyleni, tehát valószínű, hogy szeptembertől hétvégén leszek csak bejegyzések.

4. Melyik ősszel megjelenő könyvet várod a legjobban?
Leiner Laurától a Bexi-sorozat 5. részére már kíváncsi vagyok, de azért nem szeretném, hogy a végtelenségig húzódjanak Beki kalandjai, örülnék, ha ebben a részben már lezáródna a történet, de ha jól tudom még lesz egy 6. rész.

5. Mutass egy könyvborítót, ami az őszre/iskolakezdésre emlékeztet!
Ehhez bevallom, Google-znom kellett.

Forrás

6. Mennyire vigyázol a tankönyveidre?
Minden évben be szoktuk őket kötni, de általában év végére mindegyikről leszakad a csomagolópapír és meggyűrődnek, koszosak lesznek. Vigyázok rájuk, persze (főként év elején), nem szoktam őket direkt firkálni (arra ott van a jegyzetfüzetem), de nem is óvom annyira őket, mint a regényeimet. A jobb állapotúakat, amikre tudom, hogy szükség van, le szoktam adni az iskolai könyvtárnak.

7. Melyik nyári olvasmányodról fogsz írni irodalomórán?
Hmm, jó kérdés. Talán Anna Woltz: Száz óra sötétség c. könyvéről fogok, mert ez igazán tetszett és sokat lehet róla írni.

+1. Kiket hívsz ki?

Virágot, a Never Let Me Go blog szerzőjét, Bethan-t, aki nem rég kezdte a blogolást és Rexfan-t és Évit és Petust.

Remélem tetszett nektek, ha igen, ti is nyugodtan töltsétek ki, csak tüntessétek fel a forrást! 
Köszönöm 4. kérdés ötletét a testvéremnek :)

Holly Smale: A lány, aki mindig mindent félreért (Geek girl 2.)

Kiadó: Manó könyvek
Oldalszám: 328
Kiadás éve: 2015
Eredeti cím: Model Misfit
Fordította: Nagy Boldizsár

Értékelés: 5

Fülszöveg:
Harriet Manners sok mindent tud. 
* Az embernek általában 70 000 gondolat fordul meg a fejében naponta. 
* A pillangónak négyezer izma van. 
* Egy átlagos ember egy tonna ételt fogyaszt el egy év leforgása alatt. 
* Strébernek lenni + modellnek = a cuccaidon újabb és újabb graffitik jelennek meg. 
A fiúkról viszont egyértelmű, hogy semmit nem tud. Pedig fergeteges tokiói modellútja alatt minden eddig összegyűjtött tudását becserélné, ha csak halványan sejthetné, mit is kezdjen egy bizonyos sráccal…

Értékelés:

Bár az előző részről nem voltam túl jó véleménnyel, ahhoz képest azt kell, hogy mondjam, pozitívan csalódtam ebben a részbe, talán azért, mert már tudtam mire számíthatok.

Az előzővel ellentétben ez a rész komolyan vicces és szórakoztató volt és a cselekménye is rendben volt. Talán kicsit lassan indult be, de az eleje egy olyan szituációval foglalkozott, amivel manapság sajnos sok gyereket találkozik, mégpedig, mikor az egyik szülőnek az új házasságából kisbabája születik. Sok kétely megfordul Harriet fejében; vajon ő ugyanolyan fontos lesz, mint eddig? Mi van, ha csak egy kolonc lesz a szülei vállán? 

Ebben a részben egy új családtagot is megismerhetünk, aki nem más, mint Harriet nagymamája, Bunty, aki egy szórakozott, de jólelkű nő. 

Ez a könyv Japánban játszódik és olyan részletes leírások voltak benne róla, hogy egy kis fantáziával bárki oda tudta volna képzelni magát.

Ez a kötet sem szenved hiányt mókás fotózásokból, érdekes tényekből és persze a szerelmi szál sem az utolsó. Már látszik, hogy valami alakul, de szerintem a következő részben talán kicsit jobban rá kéne mennie az írónőnek. 

Két új modellt is megismerhetünk a regényben, Rin, az aranyos japán lányt és a Harriet szerint hercegnői szépségű, angol Poppyt. Mindketten más egyéniségek és fontos szerepük van a történet alakulásában. 

A főszereplőnknek is úgy érzem, hogy sikerült valamennyit fejlődnie az előző részhez képest, már látszik, hogy kezd ráérezni a modellkedésre.
Akit még mindig nem nagyon tudtam hova tenni, az Toby volt, nekem még mindig fura a rajongása, amit Harriet iránt érez. Kár volt őt zaklatónak megírni, mert az beteg dolog, jobb lett volna, ha inkább csak egy olyan srácként van feltüntetve, aki csodálja Harriet-et, nem pedig bokrokba bújva nézelődik utána. Viszont tény, hogy ebben a részben az ő karaktere is fontos.
Én komolyan örülnék, hogyha Holly ezen a színvonalon folytatná az írást, amit most megmutatott, mert sikerül egy könnyed, gyorsan olvasható történetet összehoznia.
Összefoglalva: ez a könyv tényleg nagyon jó volt, ide a következő részt!

Az írónőről
Holly Smale 1981. dec. 7-én született Angliában. Kiskora óta szereti az írást és az olvasást. 15 éves korában felfedezte egy modellügynökség és 2 évig ezzel foglalkozott, bár később egy interjúban kijelentette, hogy nem élvezte. Az első megjelent könyve, a Geek girl 2014-ben elnyerte a Waterstones Gyermekkönyv-díjat. A Geek girl c. sorozata eredetileg trilógiának indult, ám végül 6 kötetesre sikerült.

Kiknek ajánlom?
Elsősorban azoknak, akik olvasták az elsőt részt és akár pozitívan, akár negatívan vélekedtek róla, mert lehet, hogy ezután a kötet után megváltozik a véleményük.

12. nap - Egy napom (12 napos bloggerkihívás)

Sziasztok!
Bocsánat a csúszásért, eredetileg a szombati napomat szerettem volna megörökíteni, de akkor nem fotóztam igazán sokat, ezért vasárnap újrakezdtem a projektet. Akkor sem sikerült minden pillanatot lekapnom, fotós bejegyzésekben nem vagyok egy nagy ász, tudom.

1. Hihetetlenül tápláló reggelim (7:34) 

2. Ezután fogmosás (7.46)

3. Outfitem

4. Egy kis reggeli olvasás (8:08)

Ezután misére mentem, onnan 9:40-kor értem haza. Ma nagyszüleimnél voltunk ebédelni és a délután nagy részét is ott töltöttük, itt nem készültek képek. 

Mikor hazaértünk az időt főként a mobilomon való kockulással töltöttem.

egy kis nyelvgyakorlás

szeretek Youtubeon jelnyelvi
covereket nézni népszerű pop számokból

Este az Elveszett levelek új epizódját néztem a Story4-en és kb. éjfél fele feküdtem le. 

Mivel ez az utolsó napja a kihívásnak, köszöntet szeretnék mondani, hogy velem tartottatok, remélem kicsit jobban megismertetek és tetszettek a bejegyzések.