Oldalszám: 392
Kiadás éve: 2012
Eredeti cím: Meant to be
Fordította: Chovanecz-Molnár Éva
Értékelés: 5
Fülszöveg:
Julia semmit nem bíz a véletlenre, köszöni szépen. Pláne nem egy
tanulmányi kirándulást Londonba, ami a hozzá hasonló Shakespeare-rajongóknak az ígéret földje!
Csakhogy a kiszámítható terveknek lőttek, amikor idegesítő osztálytársával, a szabályokat hírből sem ismerő Jasonnel kerül párba az út idejére. Már első este egy vad buliban találják magukat, és másnap Julia flörtölős SMS-eket kap egy ismeretlen számról! A lány persze kíváncsi a rejtélyes imádóra, ezért alkut köt az ördöggel (izé… Jasonnel), aki segít kideríteni, ki küldi az üzeneteket, ha Julia hajlandó végre lazítani egy kicsit. A kalandos hajsza során a lány sok mindent megtanul, ami nem szerepel (kismillió) útikönyvében − például, hogy semmi nem lepi meg annyira az embert, mint az igaz szerelem
Értékelés:
Őszintén szólva ezt a könyvet azért vettem meg, mert idén én is megyek egy többnapos iskolai kirándulásra, és reméltem, hogy találok benne életmentő tippeket idegesítő osztálytársak ellen. Ám tanácsok helyett sokkal többet kaptam: egy szép szerelmes történetet, kidolgozott szereplőkkel és izgalmas cselekménnyel.
Juliát már a repülőúton kínos helyzetbe hozza Jason, aki a csoport egyik idiótája, akit főszereplőnk ki nem állhat. Ezért is olyan nagy sokk számára, mikor a cserkésztáborból ismert "páros rendszer" alapján Jason lesz a társa az út során. Eléggé sajnáltam Juliát, mert ő nagyon készült erre a kirándulásra, részletes programot írt, gondosan bejelölgette már az útikönyvekben mit akar megnézni, erre bumm, megkap egy olyan személyt, aki nyilvánvalóan nem azért jött elsősorban erre az utazásra, hogy kulturálódjon. Ám Jason megmutatja neki London másik, útikönyvekben nem szereplő arcát. A kedvenc részem az volt ezek közül, amikor elvitte egy grafitikkel teli városrészbe, ahol fiatalok lógtak, akik gitároztak, festegette és egyéb művészeti értékkel bíró tevékenységet csináltak.
Az is érdekes volt a regényben, hogy a szereplők milyen változásokon esnek át. Julia szerintem minden téren jó hatással volt Jasonra, ám ez fordítva is igaz; a végére a főhősnőnk is belátta, hogy az MVI, azaz a "meg van írva" csak egy illúzió. Ez Julia és legjobb barátnője, Phoebe szerint azt jelenti, hogy bizonyos emberek szerelméről már a sors döntött. A végére persze kiábrándulnak ebből mindketten, hiszen olyan nincs, hogy egy igazi. Sok igazi van, akiket nekünk meg kell ragadunk Jason szerint.
Azt hittem, hogy a könyvben egy kicsit nagyobb szerepe lesz Julia Shakespeare-rajongásának, nem csak pár idézet lesz tőle. Sőt, azért az elég nagy szívfájdalmam volt, hogy nem keresték meg a boltot Startford- upon-Avon-ban, ahol a főszereplőnk szülei a jegygyűrűjüket vették. Ám ettől függetlenül ez egy igazán fontos helyszín a könyvben.
Mivel a történet végkifejlete eléggé kiszámítható nem lepődtem annyira meg a végén, ám azért arra kis csavarra nem számítottam.
Az írónőről
Lauren Elizabeth Morrill sok minden; író, pedagógus, egy badass derby skater, egy agresszív vezető. Sokat nézi a tévét, egy csomó egészségtelen ételt eszik, szerinte csoda, hogy nem rohadnak el a fogai.
Eddig három könyve jelent meg: Meant to Be (Vakrandi a végzettel), Being Sloane Jacobs, The Trouble with Destiny
Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik szeretnének egy könnyed, "limonádé" olvasmányt, ami hamar kiolvasható, vicces jelenetekkel, különleges helyszínekkel és persze romantikával teli. Szerintem 12 éves kor felett bárki olvashatja.
Juliát már a repülőúton kínos helyzetbe hozza Jason, aki a csoport egyik idiótája, akit főszereplőnk ki nem állhat. Ezért is olyan nagy sokk számára, mikor a cserkésztáborból ismert "páros rendszer" alapján Jason lesz a társa az út során. Eléggé sajnáltam Juliát, mert ő nagyon készült erre a kirándulásra, részletes programot írt, gondosan bejelölgette már az útikönyvekben mit akar megnézni, erre bumm, megkap egy olyan személyt, aki nyilvánvalóan nem azért jött elsősorban erre az utazásra, hogy kulturálódjon. Ám Jason megmutatja neki London másik, útikönyvekben nem szereplő arcát. A kedvenc részem az volt ezek közül, amikor elvitte egy grafitikkel teli városrészbe, ahol fiatalok lógtak, akik gitároztak, festegette és egyéb művészeti értékkel bíró tevékenységet csináltak.Az is érdekes volt a regényben, hogy a szereplők milyen változásokon esnek át. Julia szerintem minden téren jó hatással volt Jasonra, ám ez fordítva is igaz; a végére a főhősnőnk is belátta, hogy az MVI, azaz a "meg van írva" csak egy illúzió. Ez Julia és legjobb barátnője, Phoebe szerint azt jelenti, hogy bizonyos emberek szerelméről már a sors döntött. A végére persze kiábrándulnak ebből mindketten, hiszen olyan nincs, hogy egy igazi. Sok igazi van, akiket nekünk meg kell ragadunk Jason szerint.
 |
| Stratford-upon-Avon, a regény egy fontos helyszíne |
Mivel a történet végkifejlete eléggé kiszámítható nem lepődtem annyira meg a végén, ám azért arra kis csavarra nem számítottam.
Az írónőről
Lauren Elizabeth Morrill sok minden; író, pedagógus, egy badass derby skater, egy agresszív vezető. Sokat nézi a tévét, egy csomó egészségtelen ételt eszik, szerinte csoda, hogy nem rohadnak el a fogai.Eddig három könyve jelent meg: Meant to Be (Vakrandi a végzettel), Being Sloane Jacobs, The Trouble with Destiny
Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik szeretnének egy könnyed, "limonádé" olvasmányt, ami hamar kiolvasható, vicces jelenetekkel, különleges helyszínekkel és persze romantikával teli. Szerintem 12 éves kor felett bárki olvashatja.
