Oldalszám: 465
Kiadás éve: 2014
Eredeti cím: -
Fordította: -
Értékelés: 4
Fülszöveg:
A cseppet sem átlagos természetű Adrienn, a Bébé tizenegyedikes diákja egy nap borítékot talál a küszöbön. A benne lapuló pendrive Adrienn osztálytársa, Balázs eltűnésének nyomozati anyagát tartalmazza, vagyis annak egy részét.
A helyes, de szemétkedésre hajlamos Balázs pár hónappal korábban lelépett otthonról, mindenki szerint azért, hogy megszabaduljon utált szüleitől.
Adrienn az újonnan felfedezett tények nyomába ered, miközben egyéb gondja is akad. Egyik este a parkban rajtakapja romantikus értelemben foglalt osztálytársát, Katát, a suli fenegyerekével, Janóval.
Másnap egy lány az évfolyamról megvádolja Janót, hogy leütötte és kirabolta, Adrienn viszont tudja, hogy ez képtelenség. Ki kell derítenie az igazságot, bár ellenségeinek száma egyre szaporodik.
Értékelés:
Érdekes fülszöveg, szép borító, ráadásul magyar. Nagyszerű könyvnek tűnt. Nem is kellett csalódnom...olyan nagyot. De kezdjük a legelején.
Ez a könyv minden tekintetben más, mint azok, amiket eddig olvastam a magyar szerzőktől. Végre nem egy elcsépelt témát, a sulit boncolgatja, hanem egy igazi krimi. Persze a gimi is szerepet kap benne, de nem azon van a hangsúly.
Amikor először a kezembe kaptam és megnéztem az első oldat, akkor rögtön szembetűnt, hogy felsorolja a szereplőket, akikből meglehetősen sok van. Meg sem tudtam őket jegyezni elsőre, de a történet olvasása közben igazából nem okozott gondot.
Amikor először a kezembe kaptam és megnéztem az első oldat, akkor rögtön szembetűnt, hogy felsorolja a szereplőket, akikből meglehetősen sok van. Meg sem tudtam őket jegyezni elsőre, de a történet olvasása közben igazából nem okozott gondot.
Maga a történet - ahogy egy másik ember fogalmazott, aki belekezdett a könyvbe - a fülszövegből indul ki, tehát minden ott kezdődik, hogy Adrienn megkapja a pendrive-ot. Csak az a gond, hogy mi már tudjuk, hogy mi van az adathordozón, ők meg az első 70 oldalon keresztül ezt próbálják kideríteni. Ez nem unalmas, hiszen egyből képbe jön a másik szál, amiből az egész bonyodalom kikerekedik. Viszont, mint minden könyvnek, ennek is megvoltak a pozitívumai és a negatívumai. Kezdem azokkal a dolgokkal, amik tetszettek.
Adrienn végre nem egy nyávergő hisztigép, mint az ifjúsági regényekben a főszereplők 80%-a. Ő végre egy határzott, talpraesett csajszi, aki nem ijed meg a saját árnyékától. De a 300. oldal körül már úgy éreztem, hogy "túl komolyan veszi magát", gondolok most arra, hogy Olivérnek parancsolgatott, meg hogy menjen el szegény srác azért pszichológushoz, mert hisz az ufókban és egy haverjával ez eget szokták videózni. Oké, tudom, hogy ez fura, de mégis ki Adrienn, hogy erre azt mondja, hogy nem normális? Meg a DÖK-ról is úgy beszél, mintha valami mérgező dolog lenne.
Karesz, főhősnőnk legjobb haverja elsőre nem volt túl szimpatikus, mert amikor Adrienn mondott neki bármit is, arra vagy csak hümmögött vagy azt mondta, hogy marhaság, aztán leakadt a témáról. De a végefelé már összetett mondatokban is tudott beszélni és a humorát is bedobta, főleg a végén. Szóval őt eléggé megszerettem.
És jöjjenek a negatívumok, amiből sajnos talán egy kicsivel több van.
Vannak amolyan "szellemek". Például Motyó, Adrienn és Karesz haverja, aki egyetlen egyszer sem tűnt fel a történetben. Csak néha megemlítették, de ezen kívül semmi. Sőt, igazából azt sem tudjuk meg, hogy az illető lány-e vagy fiú, ugyanis szerintem ez egy eléggé furcsa becenév.
Aztán voltak utalások bizonyos dolgokra a múltból, amik vagy nem derültek ki vagy csak csak 50-100 oldal múlva kaptunk róla magyarázatot. Előbbire nem tudok példát írni, de voltak kissé ködös dolgok. Utóbbira viszont igen, pl.: Adrienn említi egyszer, hogy egy időben őket is zaklatták az újságírók, tévések. De a miértre csak kb. 50-70 oldal múlva találunk felvilágosítást.
A főszereplőkön kívül mást nem is kedveltem meg az igencsak népes szereplőgárdából. Talán Sziszit, amiért elintézte, amit elintézett, meg ő kedves volt és segítőkész.
A vége meg...Én tudom, hogy kell elvarratlan szálat hagyni egy történetben, na de ennyit! A nyomozás vége gyakorlatilag egy elvarratlan szál! (Spoiler! Csak akkor jelöld ki, hogyha már olvastad.) Hogyan derült ki, hogy Gyöngyi Krisztiánnal volt? Minek kellett ez kitalálni ezt az egész rablást?Hogy Janó börtönbe kerüljön a Rékás dolog miatt? És sajnos azt hiszem ezekre a kérdésekre már nem kapunk választ, ugyanis a következő rész már új rejtélyt dolgoz fel. Hamarosan pedig megjelenik a 3. kötet.
A főszereplőkön kívül mást nem is kedveltem meg az igencsak népes szereplőgárdából. Talán Sziszit, amiért elintézte, amit elintézett, meg ő kedves volt és segítőkész.
A vége meg...Én tudom, hogy kell elvarratlan szálat hagyni egy történetben, na de ennyit! A nyomozás vége gyakorlatilag egy elvarratlan szál! (Spoiler! Csak akkor jelöld ki, hogyha már olvastad.) Hogyan derült ki, hogy Gyöngyi Krisztiánnal volt? Minek kellett ez kitalálni ezt az egész rablást?
 |
| Úgy, de úgy tetszik ez a borító! |
Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik egy jó magyar ifjúsági regényt szeretnének olvasni, ami végre nincs megtűzdelve klisékkel.
