Kiadó: Manó könyvek
Oldalszám: 336
Kiadás éve: 2014
Eredeti cím: Geek Girl
Fordította: Nagy Boldizsár
Értékelés: 3
Fülszöveg:
Harriet Manners tudja, hogy egy macska fülében 32 izom van, hogy az egy napi járásra lévő hely 27 750 méter messze van, és azt is, hogy egy átlagember naponta 15 alkalommal nevet. Azzal is tisztában van, hogy a denevérek mindig bal irányba repülnek, ha előjönnek az üregükből, és hogy a dinamit egyik alkotóeleme a mogyoró. Azt viszont nem tudja, hogy vajon miért nem kedveli őt senki az iskolában. Így hát, amikor Harrietet felfedezi egy modellügynökség, megragadja a lehetőséget, hogy új emberré váljon. Még akkor is, ha ez azzal jár, hogy ellopja a legjobb barátja álmát, magára vonja ősellensége, Alexa haragját, és újra meg újra hülyét csináljon magából a pofátlanul jóképű modell, Nick előtt. És még akkor is, ha hazudnia kell azoknak, akiket a legjobban szeret. Bár ott van mellette segítőtársnak a mindig lelkes és izgatott apja, meg az überstréber zaklatója, Toby is, mégis egyik divatkatasztrófa követi a másikat, és Harriet lassan rájön, hogy a divat kulisszái között ugyanúgy nem találja a helyét, mint a hétköznapi világban. Vajon sikerül-e stréberből menő csajjá változnia, miután a régi élete szinte már darabokra hullott, vagy mindent elszúr az új életében is?
SPOILERT TARTALMAZHAT!
Értékelés:
Emlékeim szerint ezt a könyvet még akkor néztem ki magamnak, amikor egyszer engem is lestrébereztek. Ha jól emlékszem utána több olyan regényt is elolvastam, amiben a főszereplő lányt is hasonló jelzővel illeték. Így hát a kezdetektől tetszett ez a könyv, többen is mondták, hogy jó, szóval biztos voltam benne, hogy tetszeni fog. Hát, sajnos nem így lett.
A pozitívumokkal kezdem inkább az értékelést. Tetszett, hogy a könyvben sok érdekesség elhangzik, így az elolvasásával tudásomat is gyarapíthattam. Ha kedvencet kell választani, akkor talán Annabel-t mondom, aki Harriet nevelőanyukája(de ne gondoljátok, hogy egy gonosz mostoha!). Ő egy szigorú ügyvédnő, de a végén megmutatkozott, hogy mennyire szereti a nevelt lányát és a férjét.
És most következzenek a negatív dolgok, amiből több van. A történet eleje unalmas volt, nem kötött le, de a közepén sem lett jobb a helyzet, amikor elindult a történetben a modelles rész. Talán akkor kötött le jobban a sztori, amikor átkerültünk Moszkvába, de ott sem a fotózás, mert komolyan, az mi volt? Ott annyi történt, hogy Harriet ugrabugrált a kamera előtt, ja és előtte egy hotelban kisminkelték meg átalakították a frizuráját. Ennyi. Egy odalon, valaki azt is kifogásolta, hogy az, hogy lehetséges, hogy egy modellt nem tanítanak be előre. És igen, annak ellenére, hogy semmi közöm nincs a modellkedéshez meg divathoz, a modelleket szerintem tuti nem így küldik fotózásra. A divatbemutató már egy fokkal érdekesebb volt, de igazából még most sem jöttem rá, hogy amit Rose és Shola mondott Harriet-nek az igaz volt-e vagy sem, bár nem is ez a lényeg. De mondjuk azt sem értem, hogy Harriet pánikja, hogy terjedhetett át Fleur-re. Azért nem hiszem, hogy egy Harriet-nél gyakorlottabb modellt össze lehet azzal zavarni, hogy ránézel, és a szemedben látszik a félelem, az izgalom és a pánik. Ja, és a végén amikor Harriet meg az apja lebuknak a sok hazudozásukkal, akkor túl hamar megoldódnak a problémák, és mondjuk kíváncsi lettem volna, Harriet hogyan oldja meg a dolgot egyedül. Viszont az apukája bocsánatkérése az ötletes volt és igazán szép! De nem volt a könyvnek sem hangulta, és az egész könyvben ennyi történt: Volt Harriet, hazudtak az apjával és elmentek Moszkvába, de lebuktak, de a vége happy end lett.
Viszont volt egy ember, aki eléggé idegesített. Toby. Tehát nekem az egészből annyi jött le, hogy Toby kémkedik Harriet után, nagyon betegesen, szinte már a zaklatója(de most ne arra gondoljatok, hogy odalopózik a hálószobája ablakához és kukkolja miközben öltözködik). Mindehova követi, már saját bokra van, ahonnan Harriet-et figyeli. És ez persze senki sem zavar, még a szülőket sem, Harriet-et pedig pláne nem. Ez azért rendesen kiakasztott.
Én komolyan azt hittem, hogy ez a könyv olyan lesz, mint a Segítség, Youtube-sztár lettem!, ahol a lány sulis életébe is betekinthetünk, mert ez ennél a könyvnél is vártam, de ehelyett csak egy iskolai napot mutatott be, abból is egy órát. Ja, és az csak szerintem tök abszurd, hogyha valaki levágja az osztálytársnője copfját semmiféle büntetést nem kap érte? Legalábbis nem derült ki mit kapott az a személy, akinek most direkt nem akarom elspoilerezni a nevét. Komolyan, én az gondoltam, hogyha valaki ilyet csinál azért kirúgják, vagy a legmagasabb figyelmeztetési fokozatot kapja. De itt úgy látszik semmi következménye sem lett.
Szerelmi szál meg gyakorlatilag nincs is a könyvben. Nick, a szépfiú feltűnik a sztori elején( a Moszkvás részig ott van), aztán a történet közepén még említés sincsen róla majd felbukkanik újra a végén.
A könyv tanulsága bármennyire is az lenne, hogy fogadjuk el magunkat, nem jött le, mert igen, a végén Harriet kitálalásával bármennyire is egyetértek, talán itt nyilvánult meg először mit is akar ez a regény üzenni.
Mindezek ellenére el fogom olvasni a következő részt is (bár úgy hallottam valakitől, hogy nem nagyon függ össze az első résszel), mert érdekel a szereplők további sorsa.
Kinek ajánlom?
Azoknak akik olvasni akarnak egy történetet egy átlagos lányról, valamint arról, hogy miért fogadjuk el magunkat, és hogy a hazugságokból mindig csak baj lesz.
